Érdekes élmény ért a múlt héten, amikor business coach képzésen voltam. Ők is azt vallják, ahogy én is dolgozom: a coach előbb önmaga is csinálja végig azokat a feladatokat, amiket aztán az ügyfeleivel is alkalmaz. Az egyik feladat viszont, akármilyen jónak is tűnt, nagyon nagy ellenállást váltott ki belőlem. Nekem, aki introvertált vagyok és már akkor is zavarba jövök, ha 4 ember előtt kell beszélnem, mindig nagy kihívás, ha csoportos képzésen veszek részt, de jól tudom, hogy időnként ki kell lépni a komfortzónámból, ha fejlődni szeretnék.
Viszont ebben a feladatban önmagamról kellett volna beszélnem 16 ember előtt, úgy, ahogy régen az iskolában felelésnél: kiállva az „osztály” elé. Már a gondolatától is rosszul voltam, ráadásul épp elég rossz passzban voltam, tudtam, hogy ha kiállok, akkor csak sírnék, ami senkinek nem lenne jó.
Itt megvolt az a lehetőség, hogy nemet is mondhatunk a feladatra. Azt terveztem, hogy nemet mondok, de a többiek sorban felálltak és teljesítették a feladatot, már annyira felhergeltem magam közben, hogy volt olyan ember, akire figyelni sem tudtam, mert őrlődtem, hogy mitévő legyek. Végül úgy döntöttem, hogy nem állok ki.
Én voltam az egyetlen.
Nagyon rosszul éreztem magam utána, bevallom még sírtam is egyet a szünetben a mosdóban, mert annyira szégyelltem magam. Újra előjött belőlem a régi érzés, hogy értéktelen vagyok, mert nem tudtam teljesíteni, mit gondolhatnak most rólam a többiek. Aztán, ahogy folytatódott a nap, senki nem harapta le a fejem, ugyanolyan kedvesek voltak, így túlléptem a dolgon, bár a rossz érzés azért még bennem maradt.
Másnap reggel az egyik csoporttársam odajött hozzám és elmondta, hogy mennyire felnéz rám, és milyen erős vagyok, hogy nemet mondtam tegnap, ő is ezt akarta tenni, de nem merte, mert félt, hogy mit fognak mondani a többiek, és egyszerűbb volt engedni a csoportnyomásnak.
Ezzel a mondatával úgy „fejbe kólintott”, végre eljött a megkönnyebbülés pillanata, és nem azért, mert felnéz rám, hanem, mert akkor esett le, hogy ez újabb első volt nekem is. Már négyszemközt megtanultam nemet mondani, de így csoport előtt még sosem tettem, és mivel most először fordult elő, persze, hogy jött hozzá a lelkiismeretfurdalás, de tudom, hogy legközelebb már könnyebb lesz, hiszen ilyenkor nem nekik mondok nemet, hanem magamra igent.
Te is sokszor belecsúszol még a másoknak való megfelelésbe?
Szeretnéd már megtanulni hogyan mondj nemet?
Tarts velem és fejlődj a támogatásommal.